A vélt vagy valós szocio-ökonómiai státusszal kapcsolatos attitűd hatása a fogyasztási szokásokra Magyarországon
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | Fogyasztási szokások Társadalmi státusz Impulzusvásárlás Magyarország |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/21282 |
| Kivonat: | Szakdolgozatomban az anyagi helyzet, a jövedelem és a fogyasztói szokások kapcsolatát vizsgáltam. A szakirodalom elemzését követően az alábbi kérdésekre kerestem a választ. A jövedelmi helyzet hogyan befolyásolja az életszínvonal megítélését? Mennyire objektíven ítélik meg saját anyagi helyzetüket az emberek? A jövedelmi helyzet hogyan befolyásolja az életszínvonallal való megelégedettséget? A jövedelmi helyzet hogyan befolyásolja az impulzusvásárlást? A jövedelmi helyzet hogyan befolyásolja a sóvárgást? Milyen fogyasztói szempontok játszanak szerepet a vásárlás során? A primer kutatásban nem reprezentatív, 102 fős mintát vizsgáltam, saját magam által összeállított eszközzel, mely nem validált, standardizált mérőeszköz. A nyert adatok értelmezésében a Központi Statisztikai Hivatal által nyilvánosságra hozott statisztikákat hívtam segítségül. A kutatás során az alábbi eredményekre jutottam. A jövedelem növekedése közvetlenül kihat az anyagi státusz értékelésére, a magasabb jövedelem magasabb életszínvonal érzését kelti. A megkérdezett személyek jellemzően alsóbb rétegbe pozícionálják magukat, mint ahova a társadalmi statisztika sorolja őket az egy főre jutó nettó jövedelem alapján. A nemek szerint nem mutatkozott eltérés az anyagi helyzet megítélésében. A saját anyagi helyzet megítélésében jól teljesítők elégedettebbek, mint akik túlbecsülik anyagi lehetőségüket. Akik feljebb pozícionálták magukat pedig elégedettebbek, mint azok, akik lejjebb pozícionálják magukat. Mindez azért lehet fontos, mert a reális helyzettel való tudatosulás a viszonyítási rendszer megváltozását okozza, ami közvetve elégedetté teszi az embert. Pszichológiai szempontból azt mondhatjuk, a legveszélyeztetettebb csoportot azok alkotják, akik a trendekkel szemben magasabb státuszba pozícionálják magukat. Az impulzusvásárlás és a sóvárgás az anyagi helyzet szubjektív megítélésétől független elemek. Vélhetően a megkérdezettek többsége rendelkezik a létminimum eléréséhez szükséges jövedelemmel, és a médiában látott minták, a fogyasztói társadalom ugyanolyan hatást gyakorolnak rájuk. A jövedelem növekedésének következtében az érzelmi, impulzusvásárlások mennyisége megnő. A diszkrecionális jövedelem növekedése, a státusz nyújtotta magabiztosság és a létszükségletek könnyed kielégítése teret és lehetőséget ad az átgondolatlan, érzés vezérelte vásárlásoknak. A kapott válaszok alapján kijelenthető, hogy a nemi előítéletek nem bizonyulnak igaznak az impulzusvásárlás tekintetében. Azonban a jövedelmi szint növekedése megelégedettséget okoz, és csökkenti a sóvárgást. Emellett magával hozza, hogy az emberek egyre fontosabbnak tartják az egészséget, biztonságot, esetleg a márkát. Ezzel együtt egyre kevésbé lesz fontos számukra az ár és a szükség. Azok a személyek, akik diszkrecionális jövedelme és saját megítélése alapján is rendkívül alacsony pozícióban találhatóak, azok kifejezetten rizikó csoportba tartoznak a depresszió, reménytelenség és a szorongás tekintetében. Meg kell említenem a kutatás korlátait, így ahogy a korábbiakban is utaltam rá, az online, kényelmi mintavétel folytán a legalacsonyabb társadalmi réteg nem volt elérhető számomra. Összességében nem reprezentatív, kevés a minta elemszám, és azok száma, akik a nyugdíjas korosztályból kerülnek ki, ezen korlátok az eredmények torzítását hozzák magukkal. Az előnyök között megemlíthetjük, hogy a viszonylag rövid, gyorsan, egyszerűen kitölthető mérőeszköz kifejezetten a hipotéziseimre fókuszált. Emellett a vizsgálat újszerű, hasonló hipotézisekkel rendelkező kutatás hazánkban nem elérhető. |
|---|