A működési kockázat szerepe a banki kockázatkezelésben
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Thesis |
| Kulcsszavak: | bankszektor intézményméret működési kockázat operational risk tőkekövetelmény |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/27007 |
| Abstract: | A szakdolgozatomban a működési kockázat banki kockázatkezelésben betöltött szerepét vizsgáltam. Az elméleti bevezető után áttekintettem a működési kockázathoz kapcsolódó szabályozási sajátosságokat, illetve a számszerűsítésével kapcsolatos nehézségeket. A dolgozat fő fejezetében egy tartalomelemzést, illetve egy kvalitatív elemzést végeztem el. A dolgozatban tíz kiválasztott bank kockázati jelentését, illetve különböző számszerűsített adatait vizsgáltam 2008 és 2018 között. A dolgozatomban kiemelkedő szerepe volt a intézményméretnek, a bankok kiválasztása során öt darab kicsi, illetve öt darab nagy bankot választottam. A kutatásom középpontjában a bankméret működési kockázati keretrendszerre, illetve tőkekövetelményre gyakorolt hatása állt.A dolgozat elkészítése során három hipotézist fogalmaztam meg, a kutatásom során ezekre kerestem a választ.Az első hipotézisem az intézményméret és a működési kockázatkezelés fejlettsége közötti pozitív kapcsolatot feltételezi. A hipotézisre egy tartalomelemzés elvégzésével kerestem a választ.A tartalomelemzés segítségével két kutatást végeztem el, az egyik a tartalmi vizsgálat a másik a minőségi vizsgálta volt.A tartalmi elemzés esetében a kérdések mindegyike a működési kockázati keretrendszerrel kapcsolatos fejlettségre vonatkozott. Az eredmények számszerűsítésére megalkottam a Működési kockázat közzétételi indexet (MKI).A minőségi vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy a bankok éves kockázati jelentései mennyiben felelnek meg a felügyeleti elvárásoknak. A minőségi vizsgálat számszerűsítésére a Minőségi indexet (MI) alkalmaztam, a feltett kérdésekre a választ háromtagú skálán értékeltem.A kockázati riportok elemzése során arra a következtetésre jutottam, hogy az általam vizsgált két mutató (MKI és MI) és az intézményméret között nincs szoros kapcsolat, vagyis kijelenthető, hogy az intézményméretnek nincs hatása arra, hogy a bankok kockázati jelentései mennyit foglalkoznak a működési kockázatokkal. A fentiek alapján az első hipotézisemet elvetem, a vizsgált kockázati riportok és szempontok alapján nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat az intézményméret és a működési kockázatkezelési rendszer fejlettsége között.A második hipotézisem szerint a nagyobb intézmények arányaiban nagyobb tőkét allokálnak a működési kockázataikból eredő veszteségek fedezésére. A dolgozatban a hipotézisem igazolására a korreláció vizsgálat, illetve a lineáris regresszió módszerét alkalmaztam. A két változó, melyre a korrelációt kiszámoltam az intézményméret és a működési kockázat súlya a teljes tőkekövetelményben, a lineáris regresszió során pedig azt vizsgáltam, melyek azok a változók, amelyek hatással vannak a működési kockázattal kapcsolatos tőkekövetelmény súlyának alakulására.A két változó (intézményméret, működési kockázat súlya a teljes tőkekövetelményben) közötti korreláció mértéke mindössze 0,176, vagyis a kapcsolat a két változó között gyenge, szignifikáns kapcsolat nem mutatható ki.A lineáris regressziós modell létrehozásával azt vizsgáltam, hogy melyek azok a tényezők, amelyek befolyásolhatják a működési kockázatra allokált tőke nagyságát, az egyik magyarázó tényező a bank mérete volt. A lineáris regressziós modell eredménye alapján 2008-ban a bank méretének is volt magyarázó ereje, 2018-ra ez azonban megváltozott, és legnagyobb magyarázóereje a hitelállomány alakulásának volt.Az eredmények alapján elmondható, hogy a tíz éves átlagot nézve nem igaz, hogy a nagyobb intézmények arányaiban nagyobb tőkét allokálnak a működési kockázataikból eredő veszteségek fedezésére, melyet a korreláció eredménye is alátámaszt. A lineáris regresszió alapján azonban szembetűnő, hogy csak a 2008-as évet vizsgálva az intézményméretnek van hatása a működési kockázatra allokált tőke súlyára, 2018-ra azonban már nem került be magyarázó változóként a bank mérete a regressziós modellbe.Összességében a második hipotézist elvetem, vagyis nem igaz, hogy a nagyobb intézmények arányaiban nagyobb tőkét allokált a működési kockázatból eredő veszteségek fedezésére.A harmadik hipotézisem szerint a kockázatra irányuló figyelem kisebb, mint amekkorát a tőkekövetelményben betöltött szerepe indokolna.A hipotézist a működési kockázat tőkeszükségletben betöltött súlya alapján vizsgáltam. Az elemzésem szerint a működési kockázat tőkekövetelményben betöltött súlya átlagosan 13 százalék, a hitelezési kockázat után a második legnagyobb kockázattípus, amelyre a bankok tőkét allokálnak. A hipotézisem tehát, miszerint a működési kockázatra irányuló figyelem kisebb, mint amekkorát a kockázattípus tőkekövetelményben betöltött szerepe indokolna igaz. |
|---|