Vállalati fizetésképtelenség, csődállapot, csőd előrejelzési módszerek
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | csőd csődelőrejelzés csődmodell felszámolás fizetésképtelenség pénzügyi mutatók |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/29257 |
| Kivonat: | A vállalkozóknak és a gazdasági vezetőknek nap mint nap olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek kockázattal járnak. Egy vállalat növekedéséhez és versenyképességének megtartásához elengedhetetlen, hogy a vezetők megfelelő pénzügyi ismeretekkel és kötelességtudattal rendelkezzenek. A dolgozatban fontosnak tartottam bemutatni a vállalati válságból hogyan alakul ki a csődhelyzet, majd annak nem megfelelő kezelése, vagy egyéb hiányosságok miatt miért nincs esély a megmentésre és kezdeményezik az adós ellen a felszámolási eljárást. A dolgozatban bemutatott kutatás a 2020.01.01.-09.15. időszakban felszámolás alá került kereskedelmi tevékenységet folytató összesen 100 szervezet 992 db üzleti évének vizsgálatával valósult meg. A kutatásom legnagyobb részét csődmodellek tesztelése teszik ki. A csődmodellek vizsgálatakor a legismertebb közzétett magyar, illetve külföldi csődmodelleket teszteltem a mintába került éves beszámolók adatainak segítségével annak érdekében, hogy megtudjam, mely csődmodellek milyen arányban segítik az adott vállalkozás fizetésképtelenségének előrejelzését a felszámolás megindításának, illetve az azt megelőző években. Ezáltal a modell hasznosságának kérdésére is választ kapunk aszerint, hogy a csődmodellek megfelelő időben történő alkalmazásával a vállalat vezetőinek lett volna-e lehetősége felérni a fizetésképtelenség veszélyét, a ténylegesen bekövetkezett csőd megelőzését. A csődmodellek alkalmazásának eredményeit a minta besorolási pontossága alapján rangsoroltam, melyik a legalkalmasabb az előre jelzésre. A két legjelentősebb külföldi csődmodell megalkotója Altman és Springate, illetve az első és legismertebb magyar csődmodellező Virág Miklós modelljei is szerepet kaptak. A csődmodellek némelyikére – általában a küszöbértékre, de előfordult, hogy az adott paraméter modellen belüli arányára – módosítási javaslatot tettem, amely alapján a mintába került szervezetek fizetésképtelensége javult, a besorolási pontosság mértéke növekedett. Kutatásom második részeként jól ismert pénzügyi mutatószámokat – likviditási gyorsráta, eladósodottság foka, eladósodottság mértéke, árbevétel arányos nyereség, illetve a forgóeszközök aránya – is teszteltem. Arra voltam kíváncsi, hogy az évek során hogyan alakultak a mutatók értékei, alkalmazásukkal felismerhető-e a kialakult válsághelyzet, megjósolható-e a későbbi felszámolási eljárás bekövetkezte. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet felismeréséhez legfontosabb támpontot a cég mérlegének, eredménykimutatásainak adatai jelentik. Egyes mutatók nem csak akkor viselkednek vészjósló tényezőként, ha előjelük negatívba fordul át, a piachoz, a versenytársakhoz vagy a cég múltbeli teljesítményéhez mért különbségeket ugyanúgy meg kell vizsgálni. Az irodalomfeldolgozás során Grybenko tanulmányát is fontosnak éreztem, amelyben az ukrán vállalatok csődjének gazdasági és társadalmi következményeit vizsgálta. Ezt a magyar viszonylatba szerettem volna átültetni és megvizsgálni, hogy van-e kapcsolat a felszámolások száma, illetve a magyar GDP, a központi költségvetés bevételei, a NAV hátralékállománya, valamint a munkanélküliségi ráta alakulása között. A fizetésképtelenség közeledésének korai felismerése nemcsak a vállalat vezetői részére, de a pénzügyi partnerek, bankok és az adóhivatal részére is hasznos lehet. A menedzsment információs rendszerébe beépített megfelelő fizetésképtelenségi előrejelzési modell fontos eszköze lehet a döntéshozataloknál például egy hitelfelvételi kérdés során, nem beszélve arról, hogy a gazdasági kockázatvállalás a megfelelő ismeretekkel gazdasági előnnyé is kovácsolható. |
|---|