Lételemünk a katarzis (?)
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Thesis |
| Kulcsszavak: | Katarzis Média Vallás Színház Esztétika |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/293 |
| Abstract: | Számos történelmi lelet és emlék utal arra, hogy az ember évezredek óta tudatosan vagy tudattalanul igyekezett megteremteni a kapcsolatot valami felsőbb, tisztább erővel, rövid időre kiszakadva a mindennapok taposómalmából. Feltehetjük, hogy már az őskorban is lehettek ilyen irányú ösztönös kezdeményezések, de a lélek megtisztulásának, felemelkedésének transzcendentális folyamatát mai tudásunk szerint Arisztotelész definiálta először a tragédiához kapcsolódóan, megalkotva a katarzis fogalmát. Azt állította, hogy már az ókor emberének is alapvető igénye volt a katarzis, a rendszeresen felgyülemlő negatív érzelmektől való megszabadulás. Vajon így van ez most is, csaknem 2400 évvel később? Hogyan vélekedtek erről a XX. század nagy drámaírói és gondolkodói? Szükségünk van-e a katarzisra? Hogyan definiálható napjainkban ez a fogalom, illetve definiálható-e egyáltalán? Az élet mely területein jelenik meg? Vajon fordíthatjuk-e tudatosan a hasznunkra? És hogyan vélekedik minderről a ma embere? Ezekre a kérdésekre kerestem választ dolgozatomban. A bevezetésben röviden ismertetem a témával kapcsolatos előismereteimet és hipotézisemet, valamint kutatási koncepciómat. Ezután a katarzis fogalmának viszonylag tömör meghatározására, illetve különbözőértelmezések, illetve definíciók összegyűjtésére törekszem. Úgy döntöttem, hogy – habár dolgozatomnak akadnak rövid történeti áttekintések is – munkámat inkább tematikusan, a felhasználási területek szerint csoportosítva tagolom. Először a katarzis arisztotelészi meghatározását, illetve esztétikai és általános művészeti szempontjait veszem górcső alá. Ezután kitérek a katarzis színházi vonatkozásaira, hiszen a fogalom első említései főként ehhez a területhez kapcsolódnak. Ezt egy modernebb szemléletű pszichológiai-szociálpszichológiai fejezet követi, melyet a színház és a pszichológia közös részhalmazában elhelyezkedő pszicho-, és szociodráma taglalásával vezetek be. Szót ejtek továbbá a mai ember katarzis-igényéről, és a zene gyógyító hatásairól is. Ezután egy merőben eltérő, ám szintén időtlen terület, a sport katartikus hatásait vizsgálom. Szemben a korábbi, a katarzist az egyén szemszögéből vizsgáló fejezetekkel,itt kerítek sort a közösségi és a társadalmi szinten megélt katarzis ismertetésére, bemutatva annak a média és a vallás területén megmutatkozó hatásait. Annak érdekében, hogy képet kaphassak a mai ember katarzis-felfogásáról, vagy a katarzisra irányuló igényéről, kérdőíves primer kutatást végeztem,. A kis mintalétszám ellenére az eredmények felülmúlták várakozásaimat – nem csupán azért, mert igazolta a társadalom és az egyén katarzis-igényére vonatkozó hipotézisemet, hanem azért is, mert a vártnál optimistább életszemléletet tükrözött a válaszadók körében. Külön fejezetet szenteltem továbbá a színjátszásban előforduló katartikus élményeknek, melynek alapját teljes egészében saját tapasztalataim, megfigyeléseim szolgáltatták. Ehhez kapcsolódóan rövid interjút is készítettem középiskolai színjátszóköröm egyik tagjával. A leírtakat a XX. századi színház meghatározó alakjainak szavaival támasztottam alá. Az érzékletesebb szemléltetés érdekében olyan, a film-, zene-, és videojáték-iparból származó popkultúrális példákat sorakoztattam fel, melyekben a katarzis központi szerepet játszik. Összegzésként megállapítottam, hogy a katarzis rendkívül széleskörűen értelmezhető, életünk számos területét szövi át, és mind egyéni, mind közösségi szinten alapvető, elemi igényt elégít ki. Nagyobb szükségünk van rá, mint valaha. |
|---|