Krízismenedzsment és kríziskommunikáció a Covid-19 első évében
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | koronavírus-járvány (COVID-19) krízis kríziskommunikáció krízismenedzsment válság válságkommunikáció |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/38157 |
| Kivonat: | A szakdolgozatomban három hipotézisre kerestem a választ egy olyan krízissel kapcsolatban, amely már több, mint egy éve meghatározza az életünket.A dolgozatom szekunder kutatása során megismertetem az olvasót a krízissel, annak jellemzőivel, kihívásaival, menedzsmentjével, illetve a kríziskommunikáció szerepével, kitérve a közösségi média lehetőségeire és veszélyeire. Következő lépésként bemutatom a krízishelyzetet okozó Covid-19 betegséget, mely váratlanul jelent meg, gyorsan kezdett el és világszinten terjedni, zavart keltve a szervezetek normál működésében.Kvantitatív kutatásom mintája azok az alkalmazottak voltak, akik a járványhelyzet alatt dolgoztak. Kvalitatív kutatásom során olyan tulajdonosokkal, vezetőkkel és vállalkozókkal beszélgettem, akik a vírus első pillanatától a döntéshozatalban részt vettek. Primer kutatásom eredményei az első hipotézisemet megerősítik, miszerint a krízis során a kommunikáció az érintettek között eredményesen zajlott, hiszen mind az alkalmazottak körében végzett kérdőíves kutatás, mind a döntéshozókkal készített interjúk azt mutatták, hogy a kommunikáció jól időzített volt, őszinte és hiteles, több csatornán folyt, az érintettek között folyamatos információcsere történt. A beosztottak többsége elegendő tájékoztatást kapott a munkavégzéshez. A sürgető idő nyomásként nehezedett a döntéshozókra, azonban a visszajelzések alapján higgadtak tudtak maradni, és azonnal cselekedni, hogy a működést fenn lehessen tartani.Második hipotézisem a bevezetett intézkedésekhez és változásokhoz kapcsolódott, melyekkel a szervezet tagjai egyetértettek, az alkalmazottak többsége elfogadott, hiszen azokat a munkavállalók egészségének védelme és biztonsága érdekében vezették be.A pandémia alatt a legnagyobb kihívást a bizonytalanság jelentette. Nem lehetett tudni, hogy meddig lesznek a korlátozások, mikor lehet személyesen újra találkozni, hány hullám várható még, milyen hatásai lesznek a vírusnak. Egyes vállalkozások esetén a kereslet csökkenése és a korlátos anyagi erőforrások miatt, csökkenteni kellett a béreket, leépíteni, fizetetlen szabadságra küldeni az munkavállalókat, vagy túlórát elrendelni. A kutatásban résztvevő alkalmazottak visszajelzései alapján, a kitöltők több, mint a felének többé-kevésbé megmaradt a motivációja, és sikeresen meg tudta tartani a munka és magánélet egyensúlyát.A kormányzati intézkedések következtében ott, ahol megoldható volt, a munka hazaköltözött, azonban a home office során sok kihívással kellett szembenézni a munkavállalóknak. Nem tudták megteremteni a szükségleteiknek megfelelő munkakörnyezetet, mivel bizonyos eszközök hiányoztak, sok alkalmazottnál akadozott az internetkapcsolat, nem rendelkeztek elegendő tudással.A harmadik hipotézisem az előnyöket helyezi középpontba. A krízishelyzet során történtek olyan változások, melyek a jövőre nézve előnyt jelenthetnek mind a munkavállalók, mind a szervezet számára. Digitalizáltabb munkafolyamatok lettek, az informatikai tudás fejlődött, egyes esetekben a munkaidő rugalmasabb lett és a hibrid munkavégzés valószínűleg megmaradna lehetőségként. A vállalkozók átgondoltabb értékesítési stratégiát használtak az online térben, a piaci igényekhez igazodó termékfejlesztéseket vittek végbe. Mindemellett a munkahelyeken nagyobb figyelmet fordítanak a higiéniára. Krízist túlélt szervezetek megerősödtek, ellenállóbbak lettek, illetve tapasztalatot nyertek. |
|---|