Szíria és Afganisztán - a bukott államiság csapdájában?
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | afganisztán bukott állam migráció polgárháború Szíria |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/38567 |
| Kivonat: | Szakdolgozatomban két ország, Szíria és Afganisztán államkudarcát vizsgálom esettanulmány jelleggel. A téma aktualitása mellett rendkívül érdekes, több szempontból vizsgálható, nem elhanyagolva a tényt, hogy a nagyhatalmaknak mekkora szerepe volt/van a jelenleg kialakult káoszban. A véres, rengeteg áldozatot követelő szíriai polgárháború, az „arab tavasz” hatására 2011. márciusában kezdődött és a mai napig tart. A lázadások túl nőttek az országon: egyre több állam lépett közbe az ügyben, mint például Oroszország vagy az Egyesült Államok, Törökország, vagy Irán. Az országot már milliók hagyták el, a gazdasági helyzet romokban, a munkanélküliség pedig sohasem volt ekkora az országban. A 10 éve tartó polgárháború, hol aktívabb, hol passzívabb időszakai után az országban maradt emberek igyekeznek élni életüket. Az Aszad-rezsimnek megnyernie ugyan nem sikerült, de túlélnie igen, a polgárháborút. Az Amerikai Egyesült Államok „levette a kezét” Szíriáról és nem vesz részt aktívan a helyreállítási folyamatokban, azt átengedte Oroszországnak. Oroszország pedig készséggel él ezzel a lehetőséggel, ahogy az előző években is: katonai és politikai téren is támogatja a rezsimet. Jelen vannak azonban más szereplők is, akik befolyást kívánnak szerezni, ilyen például Irán, Izrael vagy Törökország. Afganisztán mindig is ütközőállam volt, ahogy más nagyhatalmak érdekei éppen kívánták. Az amerikai csapatok idén, 2021. májusában – több évnyi (vagy inkább egy évtizednyi) halogatás után - el kezdtek kivonulni az országból és kénytelenek voltak gyakorlatilag vesztesként elhagyni Afganisztánt: 2001. októberében a terrorizmus és a tálib-rezsim ellen indultak a katonák háborúba. Napjainkban pedig ismét a talibán van hatalmon az országban. A nemzetközi közösség és az afgán lakosok félve tekintenek a jövőbe, hogy vajon megismétlődik-e az, ami az 1990-es években volt. A hatalom megszerzésére a Szovjetunió is próbálkozott, ám az sem járt sikerrel. Az ország, fennállása óta 40 évnyi egybefüggő, viszonylagos békeidőszakot tud felmutatni csupán. Dolgozatomban igyekszem összefoglalni – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt 30 év eseményeit, kitérek a kiváltó okokra, valamint a szír polgárháború nemzetközi szerepére. Igyekszem az ottani történések jelentőségét szűkebb helyi és tágabb regionális, globális összefüggésbe hozni. Az elemzésekhez főként interneten fellelhető tanulmányokat, cikkeket dolgozok fel, valamint a témában írt szakirodalmak tekintem át. A két ország elemzése és bemutatása után, a leírtak alapján kiemelem és összehasonlítom a fontosabb tényezőket, a párhuzamok és a különbözőségük céljából. Dolgozatom fő kérdése, hogy ezen autoriter rendszerek bukott állami periódusa vajon lezárult-e, valamint mennyire lehetséges nyomás hatására való demokratizálásuk. |
|---|