Az állatvédők mentális egészségének vizsgálata, különös tekintettel a kiégés lehetőségére
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | állatvédelem elhivatottság karrierút kiégés kutatási eredmények mentálhigiénia segítő szakmák társállat történeti áttekintés törvényi szabályozás |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/39921 |
| Kivonat: | A dolgozat apropóját az adta, hogy az évek során egyre közelebb kerültem az állatvédelemhez, kezdetben csak támogatóként, majd ideiglenes befogadóként, aztán kóborállatok többé-kevésbé állandó befogadójaként, a nem kívánt szaporulatot elkerülendő ivartalaníttatóként, illetőleg a befogott-befogadott (macska)kölyköket gazdához juttattuk, utóbbi a gondozástól az örökbeadás pillanatáig viszonylag nagy kihívásnak számít. Volt több saját mentésünk is. Civilként időt, energiát és saját anyagi forrásaimat nem kímélve veszek részt az állatvédelemben. Közben egyre több állatvédővel és szervezettel ismerkedtem meg, egyre több történettel találkoztam a közösségi médiában is, így sikerült egyre teljesebb képet alkotni a hazai állapotokkal kapcsolatban. Feltűnt, hogy az állatvédők fokozott mentális és érzelmi terhelésnek vannak kitéve – sőt, mintha két külön világ lenne az állattartóké és állatvédőké, melyek között alig van átjárás – és alig kapnak bármiféle támogatást a mentális megküzdéshez, de sajnos egyéb – javarészt önkéntes – tevékenységeikhez sem nagyon. Meglepő lehet, hogy az állatvédők sem ismerik egymást igazán, külön kis univerzumokként működnek az országban. Jó lenne, ha ez a jövőben változni tudna, amihez kulcs lehet helyzetük minél teljesebb megismerése és ami jelen munka alapgondolata is volt. Érdekelt, milyen dinamikák léteznek és ezek hogyan hatnak rájuk tevékenységük végzése során. Feltűnt az is, hogy ezzel eddig kevesen foglalkoztak, a téma ugyan unikális, helyzete mégis mostoha a segítő szakmák körében. A dolgozatban a történeti előzmények és a jogi környezet érintőleges bemutatása mellett igyekszem felvonultatni a legfrissebb kutatásokat és ezek eredményeit, ezen megállapítások adják tehát a szekunder kutatási részt a munkában, ám ezt kiegészítettem a saját primer s egyben kvantitatív kutatásom eredményével. A fő kérdésem az volt, hogy milyen a magyarországi állatvédők mentális állapota? Mikor és hogyan következhet be a kiégés, hogyan lehet ezt késleltetni vagy elkerülni, illetve mit lehet tenni, ha már bekövetkezett? Egyáltalán, milyen megküzdési módok léteznek az állatvédelemben? |
|---|