A pénzügyi ösztönzők szerepe a munkavállalók motivációjának fenntartásában 2022-ben
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | anyagi ösztönzés generációs fejlődés motiváció munkavállalás stressz |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/44669 |
| Kivonat: | Szakdolgozatomban annak vizsgálatára vállalkoztam, hogy a magyar gazdaság – és egyben a magyar társadalom – előtt tornyosuló nehézségek hatására vajon következett-e be valamilyen változás a munkavállalók elvárásaiban a munkáltatói kompenzációk terén. Különösen az érdekelt, hogy hogyan változott meg a dolgozók gondolkodásmódja és véleménye a pénzügyi ösztönzőkről, és amikor a bárjellegű kompenzációról van szó, akkor azt lehet-e nevezni olyan tényezőnek, amely hangsúlyos módon alkalmas a munkavállalók motiváció felkeltésére, vagy akár élénkítésére is. Szakirodalmi áttekintésem során rámutattam, hogy már a 2022-es esztendő vége is fordulópontot hozott a magyar munkaerő-piaci jellemzőkben, és 2023-ban ezek a változások még inkább mélyülni, gyorsulni fognak a hazánkat sújtó gazdasági recessziónak köszönhetően. Ebben az újszerű és kihívásokkal teli környezetben szükséges újból elemzés tárgyává tenni, hogy a munkavállalók milyen elvárásokat támasztanak a munkahellyel szemben, továbbá hogy és miként lehet őket nem csupán motiválni, hanem egyben megtartani is. Ennek a kérdésnek a megválaszolását azonban az is megnehezíti, hogy napjainkban egyszerre akár három különböző munkavállalói generációval is képesnek kell megtalálnia a megfelelő hangot egy jó vezetőnek. Kapcsolódó saját kutatásom kiindulási alapvetése az volt, hogy a bizonytalan gazdasági helyzettel szembesülve a munkavállalók számára felértékelődött a munkahely biztonsága, így maguk is belátóbbak lettek a munkahelyi teljesítményüket kompenzáló pénzügyi ösztönzők tekintetében. Nem reprezentatív, közel 100 fő online megkérdezésén alapuló kutatásom azt igazolta, hogy az elmúlt időszakban életkortól függetlenül a pénzügyi ösztönzők mindenki számára fontosabbá váltak. Kiderült továbbá az is, hogy a 2023-as esztendőre a munkahely stabilitása szempontjából a legpesszimistábban az X generációs munkavállalók tekintenek. Nem sikerült alátámasztanom azonban azt a feltevésem, hogy a túlórák vállalására a Z generációs munkavállalók kevésbé lennének fogékonyak, mint az idősebb kollégáik. Úgyszintén nem bizonyult igaznak az sem, hogy az esetleges bérfejlesztési igényüknek a legkevésbé az X generációs munkavállalók mernek hangot adni. Ez utóbbi ugyanis csak részben bizonyult igaznak, mivel primer kutatásomból kiderült, hogy az Y generációsok azért nem adnak hangot béremelési igényüknek, mivel attól tartanak, hogy ez a későbbi karrierlehetőségeket negatívan érintené. |
|---|