Kulturális gettóba zárva a kortárs roma művészet kommunikációja
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | cigányság emberi kommunikáció kisebbség Magyarország művészetek |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/47398 |
| Kivonat: | Ha tudjuk önzetlenül szeretni vagy akár szolidárisan megítélni a cigányok által festett képeket anélkül, hogy a művész társadalmi, illetve szociális helyzetét előtérbe helyezzük, úgy felismerünk-e a képekben olyan motívum rendszereket vagy témákat, amelyek romává teszik azokat? Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy a kortárs roma művészetnek van-e egyáltalán olyan kommunikációs tartalma, amely alapján külön etnikai alapon meghatározott kánonba szükséges sorolnunk a cigány alkotásokat.A művészek alkotásait tartalom és formai keretek alapján elemzem, szembe állítom az autodidakta és a festészetet tanult alkotók képeit és megpróbálom előbbiek alapján feltárni, hogy milyen azonosságot találhatunk például Omara és Szentandrássy István alkotásai között, lehet-e etnikai vagy csoportidentitást felfedezni.Előbbieken túlmenően interjúban vizsgálom még azt, hogy a fiatalabb generáció meghatározó értelmiségi tagjai, úgymint a Sostar művészcsoport vagy Oláh Nobert miért érzik munkáik meghatározásánál, hogy szükségtelen a nemzeti hovatartozásukkal definiálni őket. Ezzel párhuzamosan azt is megnézem, hogy ehhez képest mennyire etnocentrikus a European Roma Institute for Arts and Culture hozzáállása a cigány művészethez, marketingnek használja-e ezt a címkét.Az esszé végén kirajzolódik, hogy a roma művészek alkotásai nem közvetítenek egyéb közös cigány jegyeket, mintsem inkább élethelyzetek és önreprezentációk összességét. Megtudjuk azt is, hogy maguk a magyarországi nem csak kortárs alkotók is kritikai módon közelítik meg az etnicizált művészet kérdését, szeretnének felülkerekedni azon, hogy származásukat adják el. |
|---|