Az Őrség tradícionális gasztrokultúrája és ezek megőrzése a mai vendéglátásban
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | gasztrokultúra gasztronómia hajdina Őrség tájjellegű |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/52866 |
| Kivonat: | A dolgozat első felében ismertettem a földrajzi, néprajzi elhelyezkedését az Őrségnek, mint tájegységnek. A már a honfoglalás óta lakott települések gazdag néprajzi, gasztronómiai hagyományokkal rendelkeznek, annak ellenére, hogy ez a tájegység nem a gazdagságáról volt nevezetes. A szeres település szerkezet már ekkor is létezett és mai napig meg is maradt. Ez egy ősi kapocs ember-táj-természet között. A kerített házak, szoknyás haranglábak, „kódisállásos” házak, kástuk és füstös konyhák, ma is megtalálhatók az Őrségben. Bár nagy részük csak a Pityerszeri Skanzenben, de vannak, olyan házak, ahol az udvarra benézve még egy-egy maradvány megtalálható. A füstös konyha meghatározó élettérnek számított, mivel az asszonyok ott készítették el az ételeket a család számára. Itt alakultak ki a ma már hagyományosnak nevezett ételek, elkészítési módok. Ezért napjainkban a helyi vendéglátók, szállásadók kemencéket rakatnak saját részre, hogy betudják mutatni ezeket az ételeket és elkészítésüket. Ez is egy vonzerő az Őrség számára, mivel egy olyan élményt kínál, ami nem szokványos. A helyi vendéglátó által készített ételek például egy falusi vendégasztal keretében hajdinamálé készítése, kóstolása. Az helyi emberek a múltban kihasználták a természet adta lehetősségeket, gyűjtögettek az erdőben, gombákat és vadontermő gyümölcsöket. Ezekből gyümölcsecetet készítettek, az állatokat etették velük és saját fogyasztásra is használtak belőlük. A múltbeli táplálkozásuk főleg levesekből állt, mivel ezek könnyen elkészíthetőek voltak. Jellemzőek voltak a tésztalevesek, kása levesek, húslevesek, gombalevesek és a húsleves különböző húsokból. Mivel a gabonából csak a másodlagos gabonát tudták termeszteni, a föld nem volt megfelelő másra, ezért az állattartás jobban jellemezte a térséget. Napjainkban is megjelenik az állattartás, mangalicát és kecskét tartanak, melynek feldolgozott termékeit értékesítik a helyi piacokon és háznál is. Az alpakát csak hobbiállatként tartják. A ma is népszerű helyi étel a dödölle, és a kásaételek régen a mindennapos étkezések része volt. Amit ma esetleg desszertként vagy köretként fogyasztunk az akkoriban főételnek számított. A dödöllét sokféleképpen készítik ma, tapasztalatom szerint nem mindenhol zsírral készül és nem is terítik már fehér vászonruhára. Esetlegesen, olyan helyen, ahol tematikusan dödöllét készítenek a falusias vendégasztalnál. Vannak olyan helyek, ahol ma is hőkkün sütik a pereceket. Napjaink másik népszerű turista csalogató tésztája a rétes, melyet különböző töltelékekkel kínálnak. A kenyér is más összetételű volt ebben a térségben, mivel másodlagos gabonából készült, néha még kukoricacsutkát is felhasználtak, hogy sütni tudjanak, legyen mit enni adni a családnak. Mellette sütöttek lángost, mely a maradék tésztából volt, fokhagymás zsírral megkenve. A nem reprezentatív körben végzett kérdőíves kutatásom arra enged rá mutatni, hogy a kitöltők nagyrésze ismeri az Őrséget, de nincs teljesen tisztában azzal, hogy milyen értéket képvisel a hazai gasztronómia területén. A kínálat megfelelőnek mondható a térségben véleményem szerint, mivel minden faluban, városban meglehet találni a megfelelő terméket, ami jellemzi a térséget. Ha szállást foglal a turista, akkor a szállásadójától rengeteg információt be tud szerezni, arról, hogy milyen lehetősségei vannak. Hol fogyaszthat egy jó ebédet, hol kínálnak igazán jó helyi ételeket, hol a legfinomabb a rétes, a tökmagolaj, kecsketejtermék. A Berek Halászkert étlap elemzése során megállapítottam, hogy az étlap szerkezet kielégítő, az ételcsoportok megfelelő sorrendben találhatók benne. Az ételek között a halételek és a több személyes tálak találhatók meg túlnyomó részt. Saját tapasztalatom alapján azt tudom mondani: Bár nem a hagyományos ételkészítési eljárásokat követik a jellegzetes ételek készítésénél, de ezt azok a vendégek, akik csak ide térnek be nem érzik meg. Ellentétben azokkal, akik más helyeken is kipróbálják a jellegzetes ételeket, mert akkor érezhetik a különbségeket. Mindent összevetve, azt gondolom, hogy az Őrség hagyományos gasztrokultúrája jelen van a mai vendéglátásban. A vendéglátóhelyek törekednek arra, hogy bemutassák milyen volt a hajdani őrállók étkezése. Előnyben részesítik a helyi termelők alapanyagait, melyek minősége magas szintű. Saját tapasztalatom szerint ezeket az értékeket őrzik és próbálják megtartani irántuk az érdeklődést, hogy minél magasabb látogatottságot érjenek el a desztinációban. |
|---|