A piacosodás kultúrára, és a kulturális szférában dolgozókra gyakorolt hatásai egy kultúraközvetítő intézmény vizsgálatán keresztül
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Thesis |
| Kulcsszavak: | HR humánerőforrás-menedzsment kiégés kultúra piaci struktúra piacosodás |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/55545 |
| Abstract: | „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket.” (Sebő Ferenc) A magyar kulturális szféra az elmúlt évtizedekben átalakult, és a piacgazdaság hatására új kihívások elé állította mind a művészeket, mind a munkavállalókat. Dolgozatomban célom, hogy megvizsgáljam a kulturális terület piacosodásának hatásait, valamint a HR szempontból megváltozott munkavállalói helyzetet, mindezt egykori kenyéradóm, a Hagyományok Háza vizsgálatával. Mindenképpen olyan témát és területet szerettem volna választani, amihez van kötődésem, és amiben van tapasztalatom, tehát valódi empirikus megélésem. Talán nem destruktív megírnom, hogy ez a harmadik témaválasztásom, mindkét előző esetben kényszerű körülmények akadályoztak a sikeres folytatásban, de minden alkalommal a téma hasznosságát és aktualitását tartottam szem előtt. Rengeteg akadályba ütköztem jelen kutatásom közben is, de ennek viszontagságairól a Módszertan című fejezetben írok részleteibe menően. Gyermekkorom óta néptáncegyüttesek tagja voltam, majd fiatal felnőttként néptáncegyüttest is alapítottam barátaimmal, amely tíz esztendőn át formálta a közösségünket, és hatással volt tágabb környezetünkre is. Népzenét is közel húsz éve tanulok kisebb megszakításokkal, autodidakta módon, feleségem is népzenész, népzenetanár. A Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatán 2016-ban végeztem, de már korábban is tanítottam az óvodás korosztálytól a kamaszokon át, egészen a már említett felnőttekig, sőt szenior korosztályig. Így tehát a közösségépítést a legautentikusabb módon élhettem meg. A Hagyományok Házában főigazgatói személyi titkárként dolgoztam – az intézmény 2001-es felállításától fogva húsz éven át regnáló – Kelemen László főigazgató mellett. Három éven át tartó szolgálatomat csak a főigazgató-váltás szakította meg, amikoris az akkori Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum gyűjteményfelelőse lettem. Innen családi okok miatt több mint egy év kényszerű GYED következett, majd a családbarát lokációt előnyben részesítve egy lakóhelyünkhöz közeli kulturális intézményben, a kápolnásnyéki Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskolában próbáltam gyökeret ereszteni, mint kulturális közösségszervező – kevés sikerrel. Ez év március eleje óta lettem (ideiglenesen) pályamódosító: egy családi vállalkozásként működő fővárosi borkereskedésnél dolgozom üzletkötőként (végtére is, a sales területén is emberekkel foglalkozom). A váltásnak köze volt a csalódottsághoz, kiábrándultsághoz, kiégéshez, és szívesen mondanám, hogy az anyagiakhoz is, de sajnos még mindig nem jutottunk el a gyermekeimmel az aspeni sípályákra. A kulturális szektor hosszú ideje a hagyományok és az alkotások őrzője, vagy épp tovább éltetője volt. Azonban a globalizáció és a technológiai fejlődés megváltoztatta a játékszabályokat. A kultúra és művészet már nem csak a közösségek számára fontos, hanem egyre inkább üzleti szempontból is értéket képvisel. A kulturális termékek és események piaci versenyben állnak, és a művészeknek, alkotóknak is meg kell találniuk a helyüket ebben a dinamikus környezetben. A munkavállalók helyzete a kulturális szférában is átalakult. A művészek és kulturális szakemberek számára a stabilitás és a megélhetési lehetőségek egyre nehezebben elérhetők. A munkaerőhiány, a mobilitás és a generációs különbségek mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a HR szakemberek mindennapi munkáját. Az oktatás és a gyakorlati képzés is kulcsfontosságú a munkavállalók felkészítésében. Kutatásom első felében feltárom a humánerőforrás-menedzsment eszközeit, amelyek segítségével a kulturális szféra munkavállalóinak igényei könnyebben feltérképezhetővé válnak, és megoldást kínálhatnak az egyre nagyobb problémát jelentő fluktuációra. Célom továbbá, hogy világosan tagolt struktúrában mutassam be a vizsgálandó intézményt, amelynek tagja lehettem, egy számomra fontos szakmai és emberi szerepkörben, és amely intézmény munkavállalóit megszólítom interjúkérdéseimmel. |
|---|