A kurd-kérdés
Elmentve itt :
Szerző: | |
---|---|
További közreműködők: | |
Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
Kulcsszavak: | 20. század 21. század Közel-Kelet Kurdok nemzetközi jog szuverenitás |
Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/56198 |
Kivonat: | A kurd kérdés egy nagyon érzékeny és komplex probléma a közel-keleti régióban, amelyre nem sikerült sem lokálisan sem regionálisan kielégítő megoldást találni. A kurd nép a világ egyik legnagyobb olyan etnikuma, amely nem rendelkezik önálló állammal. A népek önrendelkezéshez való jogának értelmében a kurd nép jogosult lenne saját államhoz, azonban ez az elv ellentétes jelentéssel bír az államok szuverenitásának elvével. A nemzetközi jog nem fogalmaz világosan e paradoxon kapcsán, a nemzetközi intézmények nem biztosítanak megfelelő eljárást az olyan függetlenedni vágyó népek számára, mint a kurdok. Ennek oka a politika befolyása a nemzetközi intézményekre. A modern nemzetközi közösség és rendszer alapját képezi a nemzetközi jog, illetve a különböző nemzetközi intézmények, akik ezeket a szabályozásokat kialakítják. A 20. században nagy fejlődésen esett át az emberi – és polgári jogok területe, illetőleg a világháborúkat követően maga a nemzetközi jog is kialakult és rögzítésre került a nemzetközi intézmények közreműködésével. Olyan fontos alapelveket határoztak meg, mint az államok szuverenitása és a már meglévő területeik integritásának védelmét, valamint a népek önrendelkezéshez való jogát. Azonban e két elv vizsgálatával hamar egyértelművé válik az, hogy nemzetközi szabályozás nem világos, sőt, egymással ellentétes jelentész hordoznak. E problémának gyakorlati jelentőségére a kurd nép helyzete kiváló példa. A kurdok különböző kultúrával, nyelvvel és hagyományokkal rendelkeznek és már hosszú ideje törekednek autonómiára és függetlenségre saját területeiken. Az elmúlt évszázadok során a kurdok számos politikai és katonai konfliktus részesei voltak az államokkal és más etnikai csoportokkal való viszonyaik miatt, ami már önmagában is jelentős problémát képezett a térség stabilitására nézve. A közel-keleti kurdok helyzete továbbra is fontos téma a nemzetközi politikában és a térség geopolitikai dinamikájában. A kurd-kérdés azonban a mai napig nyitottan áll. A kurd nép a politikai nacionalizmus 20. századi megerősödését követően nemzeti öntudatára ébredve saját államról álmodott, azonban a régió etnikumai hasonlóan nacionalista szellemiséggel rendelkeztek, így az évek során igyekeztek elnyomni a kurd függetlenségre irányuló törekvéseket. Ebből kifolyólag a kurdok helyzete nagyban hozzájárul a Közel-Kelet instabilitásához. Ugyan az évek során a kurd nép Irakban és Szíriában is autonómiát vívott ki magának, azonban ezek az entitások nem rendelkeznek sem regionális, sem nemzetközi elismeréssel. A régió államai ragaszkodnak saját, már meglévő területeikhez gazdasági és stratégiai jelentőségükből kifolyólag, így nem mondanak le a kurd-lakta területeikről. A régió államai nem állnak támogatóan a kurd függetlenedés mellé – aminek oka a gazdasági és stratégiai szempontból jelentős területekhez való ragaszkodás. A Közel-Kelet négy vizsgált államát tekintve egyöntetűen kijelenthetem, hogy a kurd népet a nacionalizmus megerősödése és térnyerése óta elnyomja az állami vezetés, nem támogatja függetlenedésüket. Annak érdekében, hogy a nemzetközi intézmények egy működőképes procedúrát alakítsanak ki a kurdok – és más kisebbségben élő népek – függetlenedésének elősegítésére, arra a következtetésre jutottam, hogy először a nemzetközi intézmények gyökeres átalakulására lenne szükség. Olyan nemzetközi intézményekre lenne szükség elsősorban, amelyek valóban szupranacionálisak és nem engedik magukat befolyásolni a politikai játszmáktól, illetve mentesek maradnak a nagyhatalmi érdekektől. Ameddig a nemzetközi intézmények nem lesznek képesek elszakadni a politikától és egyes államok erős befolyásától, addig nem tudnak létrehozni olyan eljárást, amellyel segítenék a kurdok függetlenedését, illetőleg a másik oldalról pedig szükség van a kurd nép egyesülésére és összefogására is. |
---|