Extraktív és inkluzív intézmények szerepe a társadalmak fejlődésében néhány ország példáján keresztül
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | Effektív demokrácia Extraktív intézmények Inkluzív intézmények intézményrendszer Racionális autokrácia Teremtő rombolás |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/58030 |
| Kivonat: | Kulcsszavak: extraktív intézmények, inkluzív intézmények, útfüggőség, teremtő rombolás, intézményi komplementaritás, társadalmi bizalmi tőke, racionális autokrácia, effektív demokrácia. Szakdolgozatomban azt vizsgálom, Kína és Svédország példáján keresztül, hogyan befolyásolják az eltérő intézményi rendszerek a társadalmak fejlődését. A kutatás elméleti alapját Acemoglu és Robinson elmélete adja, amely megkülönbözteti az erőforrásokat néhány kiváltságos csoportnak juttató, hatalmi koncentrációra épülő rendszereket (extraktív intézmények) a szélesebb társadalmi részvételt biztosító, jogállamiságra épülő struktúráktól (inkluzív intézmények). A két vizsgált ország sajátos összehasonlítási alapot nyújt: míg Kína központosított, autoriter politikai rendszere mellett ért el kiemelkedő gazdasági növekedést, addig Svédország demokratikus, jogállami modellje hosszú távú társadalmi stabilitást és alacsony egyenlőtlenségeket biztosít. Kutatásom során összehasonlító esettanulmányokat alkalmazva feltárom, hogy a kínai gazdasági siker jelentős részben a központi irányítás és a helyi végrehajtási rugalmasság egyedi kombinációjának köszönhető. A központi hatalom megtartása mellett a kínai vezetés képes volt fokozatos gazdasági reformokat bevezetni, amelyek ösztönözték a helyi kezdeményezéseket és innovációt. Ugyanakkor azonosítom a rendszer korlátait is: az újítást akadályozó struktúrákat, a növekvő egyenlőtlenségeket és a politikai legitimáció hosszú távú kihívásait. A svéd modell elemzése során bemutatom, hogyan alakult ki egy olyan társadalmi-gazdasági rendszer, amely egyensúlyt teremt a gazdasági hatékonyság és a társadalmi biztonság között. Ennek alapja a magas társadalmi bizalom, a jogállamiság és az érdekegyeztetés hagyománya, amely lehetővé teszi a társadalmi konfliktusok hatékony kezelését. Az eredmények rávilágítanak, hogy mindkét ország intézményi rendszere mélyen gyökerezik saját történelmében és kultúrájában. A kínai modell a konfuciánus hagyományokra, a birodalmi bürokrácia örökségére és a kommunista párt sajátos szervezeti képességeire épül. A svéd rendszer a korai parlamenti hagyományokban, a népjóléti elméletben és a konszenzusos politikai kultúrában gyökerezik. Következtetésem szerint nincs egyetlen helyes út a fejlődéshez; a sikeres intézményi megoldások nem ültethetők át egyszerűen más környezetbe, hanem figyelembe kell venni a helyi sajátosságokat és a történelmi előzményeket. Kutatásom hozzájárul annak megértéséhez, hogy a fejlődés nem csupán a formális intézményektől, hanem azok társadalmi elfogadottságától és a helyi viszonyokhoz való illeszkedésétől is függ. |
|---|