A klezmer zene egyedi kommunikációja / Egy szubkultúra létrejötte, majd átalakulása Magyarországon
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | jiddis közösség rendszerváltás rituális kommunikáció zenekar zsidó |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/58128 |
| Kivonat: | Szakdolgozatomban a klezmer „revival” jelenségén keresztül vizsgáltam a zeneközösségteremtő és identitásformáló szerepét a rituális kommunikáció elméleti kerete segítségével. Kiinduló hipotézisem szerint a zene csak addig képes közösségi kohéziót létrehozni, amíg az adott közösség tagjaiban fennáll az erre irányuló igény.Vizsgálatom célja az volt, hogy - amagyar rendszerváltáskor feléledő -klezmer szubkultúra változásain keresztül feltárjam, lehet-e jövője ennek a közösségnek.Kutatásom során a magyar zsidóság és a kelet-európai zsidó zene történelmi hátterének áttekintése mellett interjúkat készítettem a magyar és nemzetközi klezmer szubkultúra meghatározó,különböző életkorúszereplőivel,köztük zenészekkel, menedzserrel, íróval és szervezővel, majdelemeztem a rendszerváltás után kialakult közösség megszilárdulásának, majd fokozatos széthullásának okait. Az eredmények azt mutatták, hogy a közösség létrejötte mögött sokkal inkább az identitáskeresés, mintsem vallási kötődés állt, és hogy a zene szimbolikus kommunikációja valóban erősítően hatott a közösség kohéziójára. Ugyanakkor a digitális korszak előretörése, a közösségi rítusok átalakulása, a kulturális fogyasztási szokások változása, valamint a közösség tagjainak elöregedése hozzájárultak a szubkultúra elhalványulásához. A dolgozat a rituális modell és a kultúratudomány eszközeivel arra világít rá, hogy a zene – mint nem verbális közlésforma – jelentős szerepet játszhat identitásformálásban, de hatása időben és társadalmi kontextusban korlátozott lehet. |
|---|