Diktátorok vezetői teljesítményének értékelése és elemzése
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | Diktátor Észak-Korea politikai kommunikáció Venezuela vezetéselmélet |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/59028 |
MARC
| LEADER | 00000nta a2200000 i 4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | dolg59028 | ||
| 005 | 20251027142828.0 | ||
| 008 | 251027suuuu hu om 000 hun d | ||
| 040 | |a BGE Dolgozattár Repozitórium |b hun | ||
| 041 | |a hu | ||
| 100 | 1 | |a Dezséri Sára Ilona | |
| 245 | 1 | 0 | |a Diktátorok vezetői teljesítményének értékelése és elemzése |c Dezséri Sára Ilona |h [elektronikus dokumentum] |
| 520 | 3 | |a Dolgozatom központi témája két eltérő társadalmi és politikai rendszerben működő diktátor, Hugo Chávez és Kim Dzsongun vezetői teljesítményének és kommunikációs stratégiáinak összehasonlító elemzése. A dolgozat célja annak feltárása volt, hogy különböző történelmi, kulturális és gazdasági kontextusban milyen hatalommegtartó és legitimációs eszközöket alkalmaztak a vezetők, és hogy kommunikációjukban milyen narratív és retorikai hasonlóságok mutathatók ki. A kutatásom hipotézise az volt, hogy mindkét vezető – eltérő politikai berendezkedések ellenére – hasonló mintázatok szerint használta a személyi kultusz építését, az ellenségképzés technikáját és az érzelmi mobilizációt saját hatalmának megszilárdítására. Kutatásom során kvalitatív módszereket alkalmaztam: esettanulmány-elemzést, dokumentumelemzést és narratívaelemzést végeztem. A dolgozat szakirodalmi megalapozását hazai és nemzetközi források biztosították, különös tekintettel Bakacsi Gyula, Heidrich Balázs, Hannah Arendt, valamint Anna Fifield munkáira. A kutatás fókuszában Chávez venezuelai és Kim Dzsongun észak-koreai politikai kommunikációs gyakorlata állt, melyeket korabeli beszédek, médiaszereplések, dokumentumok és politikai események elemzésén keresztül vizsgáltam. A kutatás eredményei igazolták az előzetes hipotézist: mindkét vezető politikai kommunikációjában központi szerepet kapott a személyi kultusz erősítése, a populista vagy totalitárius retorika alkalmazása, az érzelmi mobilizáció és az ellenségképek folyamatos újratermelése. Chávez közvetlenebb, populista kommunikációs stílust alkalmazott, míg Kim Dzsongun zárt, kontrollált és szimbolikusan felépített kommunikációs rendszert működtetett. A dolgozat rávilágít arra is, hogy bár a politikai kontextusok különböztek, a diktatórikus hatalomgyakorlásban univerzális mintázatok figyelhetők meg. | |
| 695 | |a Diktátor | ||
| 695 | |a Észak-Korea | ||
| 695 | |a politikai kommunikáció | ||
| 695 | |a Venezuela | ||
| 695 | |a vezetéselmélet | ||
| 700 | 1 | |a Szappanos András |e ths | |
| 700 | 1 | |a Zelena Dr. habil András |e ths | |
| 856 | 4 | 0 | |u http://dolgozattar.uni-bge.hu/59028/1/SZAKDOLGOZAT_Dezseri_Sara_Ilona.pdf |z Dokumentum-elérés |
| 856 | 4 | 0 | |u http://dolgozattar.uni-bge.hu/59028/2/Szakdolgoldozat_kulso_konzulensi_biralat_DezseriSaraIlona.pdf |z Dokumentum-elérés |
| 856 | 4 | 0 | |u http://dolgozattar.uni-bge.hu/59028/3/opp_dikt%C3%A1tor_Dezs%C3%A9ri.pdf |z Dokumentum-elérés |