| Kivonat: | A játékelmélet matematikai elemzési módszer, amit Neumann János alkotott a közgazdaságtudomány számára, s a legfontosabb alkalmazási területe máig is az. A második világháborúban ugyan megjelent katonai területen történő felhasználása is, a legfontosabb áttörését azonban azok a tankönyvbe szánt példák jelentették adták, melyek Oliver Haywood nevéhez kötődtek az ötvenes évek elején. Haywood neve és munkássága hazánkban alig ismert, noha az amerikai katonai, nemzetbiztonsági és biztonságpolitikai gondolkodást alapjaiban változtatta meg, s olyan tudományos és gyakorlati fejlődéshez vezetett, melynek hatásterülete szinte áttekinthetetlen, s melynek – Harsányi János személyében – ugyancsak kiemelkedő a magyar vonatkozása. Az alábbiakban, történeti és elmeéleti kiindulópontként Haywood első elemzéseinek szentelünk figyelmet. Haywood második világháborús csatákat elemzett, sikeresen bemutatva, hogy a kétszereplős játékelméleti modellek alkalmazhatóak a katonai döntéselméletben is. A Haywood által alkalmazott játékelmélet célja elsősorban az volt, hogy a katonai doktrína problémáit a játékelmélet terminológiájával és keretrendszerével magyarázza, s hogy bemutassa, a döntéselmélet és a játékelmélet nem különbözik egy olyan helyzetben, ahol a „minimax” és „maximin” stratégiák egyenlő értékűek, a stratégiai döntések párosíthatók. Munkái azonban hosszú évtizedekre meghatározták a hadtudományi oktatást és elemzést, s ezzel a játékelméletet a katonai stratégiai gondolkodás eszközévé emelték az Egyesült Államokban, teret nyitva a nem teljes információs modellek fejlődésének is. |
|---|