Digitális és hagyományos kultúraközvetítés a kereslet átalakulása és a kínálat válasza
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | digitalizáció generációk koronavírus-járvány (COVID-19) kultúra kultúraközvetítés kultúraközvetítői trendek |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/59454 |
| Kivonat: | A digitalizáció terjedésével a kultúraközvetítés is drasztikus változásokon esett át az idők során, a technológiai fejlődés, leginkább az internet elterjedése, sok, szerteágazó lehetőséget nyitott meg az intézmények számára. Átformálta nem csak azt, hogy milyen kulturális tartalmakhoz férünk hozzá, hanem azt is, hogy miként, mikor és milyen motivációból fogyasztjuk azokat. A kultúraközvetítő egységeknek alkalmazkodniuk kellett és kell is a változó tendenciákhoz, hogy az elérésük ne csökkenjen az idők során. A kutatásom célja leginkább annak feltérképezése, hogy hogyan változtak a magyar közönség kultúrafogyasztási szokásai, milyen hatással bírt a digitalizáció az intézmények működésére, és milyen stratégiákat alkalmazva tartják meg és frissítik a közönségüket. Napjainkban nem szimplán helyszíni részvétellel találkozhatunk a kultúrával, hanem online platformok segítségével tájékozódhatunk az interneten. Különös motiváció volt a Covid-19 járvány időszaka, mely alatt a digitalizáció folyamata kényszerűségből felgyorsult. Az intézmények kénytelenek voltak alkalmazkodni az adott helyzethez, így a programjaikat online térbe ültetve próbálták a közönség figyelmét és érdeklődését fenntartani. A kihívások itt kezdődtek igazán. A szakirodalmi áttekintés és tanulmányok során a hagyományos és digitális kultúraközvetítői eszközökről, fogalmakról gyűjtöttem információkat és adatokat. Kutatásom kitért az élményszerűségre, az individualizációra, az idő- és térfüggetlen fogyasztásra, valamint az interaktivitás jelentőségére. Ezen része a dolgozatnak megalapozta a saját kutatásaimat, biztosította az alapvető és szükséges információkat. A fogalmak tisztázása után a generációs különbségekkel, a kultúra árucikké válásának dilemmájával, illetve a kultúrafogyasztás történetével és társadalmi beágyazottságával foglalkoztam. Fontos szerepet kapott a pandémia hatása is a kultúraközvetítő szektorra. Kutatásaimat 2 csoportra bonthatom, készítettem egy kvantitatív alapokon támaszkodó kérdőívet, mely során 86 kitöltőt kérdeztem meg kultúrafogyasztási szokásaikról, motivációikról, de leginkább a kultúraközvetítési formák preferenciáinak vizsgálatáról szólt. A kérdőívezés folyamata után felkerestem egy, a MÜPA színei alatt dolgozó szakembert, akivel egy írásos interjú keretein belül 8 kérdést tárgyaltunk ki. |
|---|