Tanulás egy életen át - A kulturális közösségszervezés és felnőttoktatás történeti és modern megközelítései magyar - európai összefüggésben
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | felnőttképzés interkulturális kommunikáció Józsefvárosi önkormányzat közösségszervezés multikultura népfőiskola részvételiség settlemant szalonkultúra |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/59599 |
| Kivonat: | Dolgozatomban arra vállalkoztam, hogy bemutassam a magyar felnőttképzési rendszer történeti fejlődését, figyelmet fordítva a különböző társadalmi rétegekre, a társadalmi egyenlőtlenségek összefüggéseire a felnőttképzés és a közösségi kezdeményezések történeti megértésére, Azt a kérdést vizsgáltam, miként segítheti a társadalmi mobilitást a lifelong learning szemlélet, illetve milyen szerepet játszik ebben az egyéni műveltség és a kulturális tőke. A történelmi háttér bemutatásával igyekeztem érzékeltetni, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek és azok kezelése nem új keletű probléma: már a 19. század végén megjelentek azok a közösségi kezdeményezések, mint a settlement mozgalmak, amelyek célja az alsóbb társadalmi rétegek életkörülményeinek javítása, műveltségük növelése. Továbbá górcső alá vettem a történelmi összefüggéseket, a felsőbb társadalmi osztályok közösségi és kulturális kezdeményezéseit melyek, a közösségszervezést, a kulturális szalonokat és a női emancipációt formálták, és a nem formális felnőttképzés történeti előképeinek tekinthetőek. A tanulmány vizsgálja az európai és a magyar közösségszervezés, és felnőttoktatási modelljeit, amelyek alapvetően különböznek, de számos közös elemük van, mivel mindkettő a társadalmi kohéziót, az aktív állampolgárságot és az élethosszig tartó tanulást helyezi a középpontba. A felnőttoktatás és közösségszervezés különböző formái az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kaptak Európában, azokban a kontextusokban, ahol a nemzeti identitás, a diaszpóra és a kulturális közvetítés találkoznak. A Collegium Hungaricumok alapítása szorosan kapcsolódott a 20. század elején kibontakozó magyar felsőoktatási és tudományos elitképzési törekvésekhez, amelyek célja az volt, hogy Magyarország aktív szereplővé váljon a nemzetközi tudományos közösségben. Ezek az intézmények a felnőttképzés egy sajátos formáját képviselték: a diplomás fiatal értelmiségiek tudományos továbbképzését és nemzetközi kapcsolatrendszerének megerősítését szolgálták |
|---|