Női munkafüggőség a generációk tükrében
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Záródolgozat |
| Kulcsszavak: | addikció generációk mentálhigiéné munkafüggőség nők |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/59883 |
| Kivonat: | Dolgozatom célja az volt, hogy feltárjam, milyen mértékben jelenik meg a munkafüggőség különböző generációk női munkavállalói körében, valamint hogy milyen társadalmi és pszichológiai tényezők járulnak hozzá a kialakulásához. Emellett arra kerestem választ, milyen hatást gyakorol a munkafüggőség a nők mentális jóllétére, kiégési kockázatára és a munka–magánélet egyensúlyára. A kérdőíves vizsgálat során 150 aktív női munkavállaló válaszait dolgoztam fel, akik az X, Y és Z generációhoz tartoztak. A mérés során validált pszichológiai eszközöket alkalmaztam, többek között a BWAS, a Maslach Burnout Inventory, a WHO jólléti skála, valamint a COPSOQ II munkahelyi stressz, elégedettség és elköteleződés skáláit, illetve saját szociodemográfiai kérdéseket is beépítettem. Az eredmények alapján a mintában az Y generáció tagjai körében jelent meg a legnagyobb arányban a munkafüggőség (39,2%), valamint náluk volt a legmagasabb az érzelmi kimerültség szintje is. Az X generációban alacsonyabb munkafüggőségi arány mellett erőteljesebb elidegenedés (deperszonalizáció) és csökkent személyes hatékonyság jelentkezett, míg a Z generáció fiatal kora ellenére szintén érintettnek mutatkozott, különösen a mentális jóllét alacsony szintje és a magas stressz miatt.A munkahelyi szektor szerinti bontásban a mintában a legtöbb a munkafüggő a versenyszférában dolgozott, és itt jelentkezett a legmagasabb kiégési szint is. A nonprofit szektorban mérsékeltebb pszichés megterhelés mutatkozott, a közszféra és a vállalkozói szféra köztes képet rajzolt. A munka–magánélet egyensúly megélésében a mintában a munkafüggő válaszadók minden generációban nehézségekről számoltak be, különösen a heti 40 órát meghaladó munkavégzés esetén. A rugalmas munkavégzés és a home office hatása élethelyzetfüggőnek bizonyult: míg a gyermeket nevelők számára pozitívabb egyensúlyélményt nyújtott, a gyermekteleneknél inkább a határok elmosódását és a túlmunka fokozódását eredményezte. Összességében megállapítható, hogy a munkafüggőség nem pusztán a túlmunka következménye, hanem egy komplex pszichoszociális jelenség, amely szorosan összefügg a lelki egyensúllyal, az önmeghatározással és a társadalmi-szerepelvárásokhoz való alkalmazkodással. Mentálhigiénés szempontból különösen fontos lenne olyan preventív, támogató és edukatív programok kialakítása, amelyek segítik a női munkavállalókat a határtartásban, az érzelmi önszabályozásban, a szerepkonfliktusok kezelésében és a munka–magánélet egyensúlyának megőrzésében. Ugyanakkor nem elegendő kizárólag az egyént támogatni: a munkafüggőség visszaszorításához elengedhetetlen a munkahelyi környezet – különösen a vezetők, a céges kultúra és a szervezeti attitűdök – érzékenyítése és edukációja is. A társas és szervezeti szinten megvalósuló tudatosság nélkül az egyéni változások csak részben lehetnek hatékonyak, ezért átfogó szemléletváltásra van szükség a mentális egészség fenntarthatósága érdekében. |
|---|