A Munkavállalói Élmény Összehasonlító Vizsgálata Centralizált, Decentralizált és Hibrid HR Modellekben
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | adatok HR kutatás működési sajátosságok technológiai fejlődés |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/60343 |
| Kivonat: | A Munkavállalói Élmény Összehasonlító Vizsgálata Centralizált, Decentralizált és Hibrid HR ModellekbenA multinacionális vállalatok humánerőforrás-menedzsmentjének (HRM) szerkezete alapvetően meghatározza a munkavállalóik napi élményét, elkötelezettségét és hosszú távú megtartását. Jelen szakdolgozat célja a munkavállalói élmény (employee experience, EX) összehasonlító vizsgálata három eltérő nemzetközi HR-modell – centralizált, decentralizált és hibrid – mentén, különös tekintettel arra, hogy a multinacionális környezetben dolgozó munkavállalók hány esetben tapasztalnak központosított, decentralizált vagy hibrid HR működést, valamint milyen megéléseket és problémákat társítanak ezekhez. A kutatás hátterét a globális-lokális dilemma adja: miközben a centralizált modellek egységes hatékonyságot biztosítanak, a decentralizált struktúrák helyi rugalmasságot kínálnak, a hibrid megközelítés pedig e kettő egyensúlyát célozza (Ulrich & Brockbank, 2005; Bartlett & Beamish, 2018). A szakirodalom ellenére azonban ritkán vizsgálják empirikusan, hogy a munkavállalók hogyan élik meg a náluk működő HR modellt, és ez miként befolyásolja a kommunikációt, fejlődési lehetőségeket, szervezeti kultúrát, HR reakcióképességet, valamint elégedettségüket és lojalitásukat.Módszertan Kvalitatív kutatás keretében 9 interjút került elvégzésre multinacionális cégeknél dolgozó munkavállalókkal (2 centralizált, 3 decentralizált, 4 hibrid modellben). Az interjúkból 78 szövegrészlet került kódolásra tematikusan, kategorizálva a munkavállalói élmény kulcstényezőit: HR-jelenlét, rugalmasság, kommunikáció, fejlődés és elégedettség. A dolgozók gyakran nem tudták explicit módon azonosítani a HR-struktúrát, így a spontán megéléseket elemeztük. A nyers kódszámok és normalizált értékek alapján kerültek összehasonlításra a modellek. Eredmények A hibrid modell dominált a kulcstényezőkben, nyújtva a leggazdagabb munkavállalói élményt (legmagasabb nyers kódszámok rugalmasság, fejlődés és lojalitás terén). Ez a struktúra ötvözi a centralizált kontrollt a decentralizált helyi reagálóképességgel, minimalizálva a globális-lokális feszültségeket. |
|---|