Keynes és Friedman a XXI. században – Helytállnak a múltszázad nagyjai a jelenben?
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | Keynes Friedman pénzkereslet |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/17059 |
| Kivonat: | Szakdolgozatomban azért Keynes és Friedman elméletét vizsgáltam, mivel a mai „mainstream” közgazdaságtan nélkülük nem létezhetne. Ennek okán érdekesnek és egyben relevánsnak tartottam annak az elemzését, hogy az általuk megalkotott elméleti keretrendszerek milyen eredményeket mutatnak a XXI. században. Ehhez két eltérő politikai és gazdasági háttérrel és erővel rendelkező országot választottam. Az USA, mint nagy, zárt gazdaság, és mint a „mainstream” közgazdaságtan bölcsője evidens választás volt, amelyről a FED St. Louis-i egysége által gyűjtött adatokat használtam fel. A vizsgálat során Magyarországot, mint kis, nyitott gazdaságot vizsgáltam „ellenpólusként”, amelyre – történelméből adódóan – a „mainstream” közgazdaságtan nem gyakorolt oly mértékű hatást. A magyar adatokat az MNB, KSH és az Eurostat adatbázisából gyűjtöttem össze. A vizsgálathoz 17 éves idősort alakítottam ki havi bontásban, melyen a legkisebb négyzetek módszerével külön megvizsgáltam mind a monetarista, mind a keynesi szignifikáns változókat. Ehhez meghatároztam a szükséges teszteket – egységgyök-, heteroszkedaszticitás- és autokorreláció tesztek, a Ramsey RESET-teszt, illetve az F-próbához tartozó p(F) érték – melyek teljesülése esetén elfogadtam a modellt. Az amerikai adatok dollárban, a magyar adatok forintban kerültek leggyűjtésre, így vettem azok természetes alapú logaritmusát, hogy az összevetés során százalékos formában értékeljem őket. Mivel az adatok felhasználásnak egyik előfeltétele a Dickey-Fuller egységgyök teszt volt, így, ha az nem teljesült, úgy szükséges volt először az elsőrendű-, majd az idősor másodrendű differenciálját vennem az adatoknak. Bár ezzel elvesztettem a modell „tiszta” magyarázóerejét, viszont az eredményekkel továbbra is alátámaszthatók vagy cáfolhatók voltak a keynesi- és a friedmani elméletek. A kapott becslések eredményét összevetettem a vizsgált időszak kvalitatív gazdasági összefoglalójával és az elméletekkel: abban az esetben, ha a vizsgált időszakon logikailag és elméletileg is helyes eredmények születtek, akkor elfogadtam a hipotézisem, miszerint Friedman vagy Keynes elmélete továbbra is helytálló a jelenben a vizsgált időszakon a felhasznált statisztikai keretrendszer alapján. Az eredmények elfogadhatóságát az előbbieknek megfelelően igyekeztem többrétű kritériumok elé támasztani. Ennek alapján az alábbi konklúziót vontam le: az amerikai adatokon mind a monetarista, mind a keynesi modellek esetében teljesültek az előfeltételek, illetve a becslésekben szereplő változók is kapcsolódtak az elméletekhez. A magyar adatok esetében monetarista becslést nem tudtam felállítani, mivel azok az OLS regressziós modellhez meghatározott teszteket nem teljesítették. A keynesi modellek bár teljesítették az egyes teszteket, a modellben szereplő változók paradox eredményt mutattak, így a magyar esetben mind a monetarista, mind a keynesi elméleteket el kellett vetnem a vizsgált időszakon a meghatározott statisztikai keretrendszer mellett. |
|---|