Keynes és a gazdasági válságok kezelése
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | 2008 gazdasági válság Keynes Keynesianizmus válság válságkezelés világválság |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/35537 |
| Kivonat: | Szakdolgozatomban azt szeretném megvizsgálni, hogy a Keynes által javasolt válságkezelési módszereket hogyan ültették át a gyakorlatba korábban, és hogyan alkalmazhatóak a XXI. században, jelentősen megváltozott társadalmi körülmények között? John Maynard Keynes angol közgazdász, 1883-ban született és 1946-ban halt meg. A modern közgazdaságtan atyjának is szoktak nevezni. A második világháború után részt vett a Breton-Woods-i konferencián. A szabadverseny vége (End of laissez-faire) című írását először 1926-ban pamfletként publikálták, majd 1933-ban a Essays in Peruasion című kötetben jelent meg. Az individualizmus és a laissez-faire mélyen gyökereztek a késői tizennyolcadik és a korai tizenkilencedik század politikai és erkölcsi filozófiájában, elsősorban azért gyakorolhattak tartós hatást a közügyekre, mert összhangban voltak a korabeli üzleti világ szükségleteivel és kívánságával. Keynes szerint a gazdasági életben komoly problémát okoz, hogy az intézmények leírási alapok formájában képződő megtakarításai a szükségesnél nagyobbak, ezért a jövedelmek olyan újraelosztása, amely megnövelné a fogyasztási hajlandóságot kedvező hatással lenne a tőkeállomány növekedésére. A laissez-faire és a nemzetközi aranystandard környezetében a piacokért folyó konkurenciaharcon kívül nincs más eszköze az államoknak a hazai gazdasági nehézségek enyhítésére, illetve a munkanélküliség ellen. Keynes úgy gondolta, ha az államok megtanulják, hogyan biztosíthatják belső gazdaságpolitikájukkal a teljes foglalkoztatást, akkor semmiféle olyan gazdasági erővel nem kell számolni, amely szembeállítaná valamelyik ország érdekeit a szomszédaiéval. A Keynes által javasolt gazdaságpolitikai elveket sikeresen alkalmazták a XX. században, elsősorban az 1929-es világgazdasági válság idején. Azonban a XXI. században a gazdasági válságok már teljesen más jellegű társadalmakat érintenek. Ilyen volt a 2008-as gazdasági válság, a háború utáni időszak legsúlyosabb gazdasági összeomlása. Keynes szerint a közbeavatkozó szabályozás elérhet egy megfelelő egyensúlyt. A kormányoknak lépéseket kell tenniük a piacgazdaság stabilizálására a teljes foglalkoztatás segítségével különben sok minden elvész a piacok hasznából. A modern korban a legfőbb problémát a pénzügyi instabilitás jelenti ezért szükséges a szélsőséges bizonytalanság csökkentése. Mennyire alkalmazhatóak a Keynes-i módszerek a modern társadalmakban, ahol a digitalizációnak egyre nagyobb szerepe van? |
|---|