A Szahara és Száhel-övezetben felmerülő édesvízhiány okozta lokális és globális problémák és lehetséges megoldásaik
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | elsivatagosodás Édesvíz klímaváltozás migráció Szahara Száhel-övezet vízgazdálkodás |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/38903 |
| Kivonat: | Napjainkban több, mint 1 milliárd embernek nem jut rendszeresen tiszta ivóvíz, és ez a szám várhatóan a jövőben gyorsuló ütemben nő. Egyes vészforgatókönyvek szerint 5-10 éven belül az emberiség kétharmadának nem lesz elegendő ivóvize. Korunk egyik legsúlyosabb[BS1] , megoldatlan problémája a vizek folyamatos szennyezése, valamint a kritikus mértékű vízhiány. A statisztikák szerint a világon évente 6-7 millió ember veszíti életét és több, mint 250 millióan betegszenek meg szennyezett, vagy fertőzött víz fogyasztása miatt. A vízhiány miatt rohamosan csökkennek az élelmiszerhozamok, az ott lakók alapvető élelmiszerigényeit sem tudják kielégíteni, ami rendkívül komoly geopolitikai feszültségekhez és a fejlettebb országokban kritikus szintű migrációs nyomáshoz vezethet. (Glied, 2009) A Föld édesvízkészlete rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg az országok között, de még országokon belül is vannak szignifikáns eltérések. A Rák- és Baktérítők mentén elhelyezkedő országok általában küzdenek a szárazsággal. Az ivó- és öntözővíz hiány ezeken a területeken a legjelentősebb. Sokszor az életben maradáshoz szükséges vízmennyiség sem áll rendelkezésre egyes területeken. Ennek következtében megindul a területek elnéptelenedése. Az édesvíz gazdasági szerepe nagyon fontos és megkérdőjelezhetetlen a fejlődő országokban. Általában ezek a főként afrikai, illetve középázsiai országok, a technológiai fejlettség visszamaradottabb szintje mellett, főként a mezőgazdaságból állítják elő GDP-jük jelentős részét. Kiemelten fontos a jó vízgazdálkodási stratégia és a fenntarthatóság ezeken a területeken. Azonban a gyors fejlődés gyakran ütközik a fenntarthatósági alapelvekkel. Ezért gyakran túlhasználják a területeket, és így a fejlődés üteme is visszaesik. |
|---|