Homo Oeconomicus-e a közgazdász hallgató?
Elmentve itt :
| Szerző: | |
|---|---|
| További közreműködők: | |
| Dokumentumtípus: | Diplomadolgozat |
| Kulcsszavak: | elméleti közgazdaságtan gazdaságpszichológia közgazdaságtan közgazdaságtörténet viselkedéstudomány |
| Online Access: | http://dolgozattar.uni-bge.hu/53838 |
| Kivonat: | Már a klasszikus közgazdászokat is foglalkoztatta a közgazdaságtani emberkép helyes meghatározása, azonban a mai napig vitatott, hogy mely elmélet használata segítené leginkább a közgazdaságtan előrehaladtát. Kezdetben még csak gazdálkodó emberről írtak a gazdaságtan művelői, később megszületett a Homo Oeconomicus fogalma, mára pedig létrejött a viselkedési közgazdaságtan, a gazdaságtudomány egy új, olyan ága, amely kifejezetten a valós emberek gazdasági szituációkban mutatott viselkedéseit vizsgálja, ötvözve a pszichológia és a közgazdaságtan vívmányait. Az, hogy a Homo Oeconomicus nem egy valós ember már számtalan alkalommal bizonyításra került, így dolgozatom célja nem ennek az újbóli bizonyítása. Kutatásom során azt vizsgálom, hogy a közgazdászok és a közgazdász hallgatók közelebb állnak-e a Homo Oeconomicussághoz, mint a közgazdaságtant felsőoktatásban soha nem tanult emberek, feltéve, hogy a Homo Oeconomicus és Homo sapiens fogalmakra két állapot helyett egy skálaként tekintek. A vizsgálat kiterjed a Homo Oeconomicusra jellemző viselkedésmintákra, illetve az ezen aspektusok mentén megvalósuló önértékelésre is. A primer kutatásom kvantitatív, kérdőív segítségével került kivitelezésre. A kapott adatokat paraméteres, illetve nem paraméteres függetlenségvizsgálatok segítségével elemeztem. Hét hipotézis került tesztelésre. A kutatás eredménye, hogy a közgazdaságtan felsőoktatási intézményben való hallgatása, és az önértékelés, a túlzott magabiztosság, az önérdekérvényesítés, illetve a befolyásolhatóság hiánya között szignifikáns kapcsolat található. A felsőfokú közgazdász tanulmányok és az optimalizációra való hajlam, a racionalitás, illetve az önkontroll mértéke között nem találtam szignifikáns kapcsolatot. A szekunder kutatás igazolta a közgazdász hallgatók eltérő viselkedését más szakok hallgatóitól. A kutatás eredményeinek relevanciája elsősorban a közgazdaságtan jellemre gyakorolt pozitív hatásában rejlik, mivel igazolásra került a közgazdász tanulmányok és a magabiztosság közötti kapcsolat, így megfontolandó lehet a tantárgy oktatásának kiterjesztése szélesebb körökre. Napjainkban talán relevánsabb probléma, mint korábban bármikor, a fiatal generációk rossz mentális egészsége. A közösségi médiás platformok terjedésével generációk nőnek fel alacsony önbizalommal, amely bizonyítottan hozzájárulhat a depresszió, a szorongás vagy akár az öngyilkossági hajlam kialakulásához. Természetesen nem gondolom, hogy a közgazdaságtan-oktatás kiterjesztése megszüntetné ezeket a problémákat, azonban úgy vélem, ha csak egy kis mértékben is képesek lehetünk a fiatalok önbizalmának növelésére vagy befolyásolhatóságának csökkentésére és csak egy gyermek egészségét sikerül megőrizni ezekkel a módszerekkel, akkor valóban megfontolandó, hogy helye van-e a Marshall-keresztnek a középiskolák tábláin. |
|---|