| Kivonat: | 2007 januárjában Bredforshire megye kertvárosában holtan találtak egy nőt. A holttestre a családi ház garázsában bukkantak rá, a nyaka körül egy kábelkötegelővel. A rendőrség először úgy gondolta, hogy az asszony felakasztotta magát. A holttesttől nem messze egy A4-es oldalra gépelt búcsúlevél hevert. A rendőrség akkor kezdett gyanakodni, amikor a rendelkezésre álló statisztikai adatokból kiderült, hogy a kábelkötegelő inkább a gyilkosság eszköze szokott lenni, mint az öngyilkosságé. Az igazságügyi nyelvész szakértő azt a feladatot kapta a rendőrségtől, hogy derítse ki, vajon a búcsúlevél valóban az asszonytól származik-e, vagy pedig a gyilkosa írta, hogy félrevezesse a nyomozókat (Olsson 2012: 115-116). Több nyelvész is felvetette már a nyelvi ujjlenyomat gondolatát (pl. Morton 1991; Pennebaker 1999; McMenamin 2002), vagyis azt, hogy az egyén nyelvhasználata hasonlóképpen azonosíthat valakit, mint az ujjlenyomat vagy a DNS. Amennyiben ez igaz, akkor lehetőség nyílik arra, hogy a nyelvész szakértő a nyelvi bizonyíték stilisztikai elemzésével szerzőként azonosítson bizonyos személyt, illetve más személyt kizárjon a gyanúsítottak köréből. Jelen tanulmány célja, hogy az igazságügyi nyelvészetről szóló cikksorozatom folytatásaképpen (Polcz 2015) a rendelkezésre álló szakirodalom alapján bemutassa az igazságügyi nyelvészetben alkalmazott stilisztikai vizsgálatok módszertanát, és hogy megvizsgálja a nyelvi ujjlenyomat fogalmának érvényességét. |
|---|